Futás tovább

Ahogy korábban írtam, megfertőztek ezek a rendes svéd emberek a sport utáni rajongásukkal, és elkezdtem futni. Megfontoltan, fix tervvel. A cél, hogy mire jön a jó idő, már le tudjak futni akár fél órát is. Egyik barátnőmtől kaptam egy hat hetes edzéstervet, amit ő már végigcsinált és azóta is rendszeresen fut, szóval jó reklám volt hozzá. Íme:

Släck alla lampor!

Tegnap a Nagyfiam ezt mondta:
Te Anya, azért furcsák ám ezek a svédek, azt mondtak, hogy släck alla lampor på lördag!
Vagyis kapcsolj le minden lámpát szombaton. Merthogy ez a hét a Föld Órája jegyében telt, az iskolában is erre készültek a gyerekek. Én is fontosnak tartom, mégha enélkül is tudjuk, hogy óvni kell a bolygónkat, illetve jobban kellene. Ez egy remek alkalom, hogy rá is szánjuk az időt, hogy átgondoljuk mit tehetünk még, hogy beszélgessünk róla a gyerekekkel, és nem utolsó sorban együtt legyünk és jól érezzük magunkat. Este fél kilenctől egy órán át lekapcsoljuk a lámpát és minden mást is.

Uszoda svéd módra

Régóta tervezem, hogy kitérek egy kicsit az uszoda világára is. Nem csak azért, mert a családban fontos szerepe van az úszásnak, hanem mert egy svéd uszodalátogatás felér egy nemzeti tanulmánnyal.

Nagyon más mint a magyar, nagyon.

A legszembetűnőbb, hogy míg a magyar uszoda a precíz, fegyelmezett, a szabályokkal kissé túlzsúfolt változatot mutatja be, addig a svéd az érezd jól magad, legyen egy jó napod verziót részesíti előnyben. Például, a svéd uszodákban lehet enni. Sőt, a büfé közvetlenül a medence mellet van, hogy ki lehessen ülni egy kellemes pancsolás, profibbaknak úszás után, és harapni valamit, vagy csak inni egy kávét amíg a gyerek még negyvenhétszer lecsúszik a csúszdán. Ja, és mint szinte mindenhol, itt is lehet enni hozott kaját is, nem szólnak érte senkire.

Adele

Épp a vasárnapi ebédet készítettem és hallgattam a rádiót, amikor felcsendült az elmúlt év egyik legnagyobb slágere. Szerettem ezt a számot azelőtt is, hogy fontos lett nekem, de annyi érzelem van benne, hogy amikor kijöttünk Svédországba komolyabb helyet kapott a lelkemben is.

SFI : pipa!

Sűrű, nehéz két hónapon vagyok túl. Január 20-án kezdtem bele az SFI -be, a bevándorlóknak szervezett ingyenes nyelvtanfolyamba. Annyi előnyöm volt, hogy itthon amikor időm engedte, már foglalkoztam a nyelvvel. De ez csak a minimálisnál is kevesebb szókincshez és leginkább az egy kukk megértéséhez volt elég. Megszólalni nem is tudtam. Szerencsémre a tanár aki a beiratkozásnál beszélt velem, adott egy esélyt és betett a haladó csoportba, erről már írtam itt. Ekkor én a Mål 1 könyvnél jártam, a csoport már vígan forgatta a Mål 2-t. Az oktatás heti négy nap délelőtt zajlott, ami annyit jelentett számomra, hogy minden nap délután folytattam vagy a suliban vagy itthon. Reggel a buszon szavakat tanultam, este az ágyban még feladatokat oldottam meg, minden időt kihasználtam.

Török kávé és a pályaválasztás

Olyan embernek gondolom magam aki extra nagy lendülettel söpör végig az életen. Nem igazán tudok egy helyben ülni, kellenek a tervek és a kitűzött célok. Amíg elérem, addig menetelek, megállás nélkül, optimistán, 200% -on pörögve. De néha én is elfogyok, ha csak kis időre is.
Ez történt a minap is. A sulival nagyon nagyon jól haladok, úgy néz ki két hónap alatt az egészet sikerül letudnom és mehetek az ösztöndíjas képzésre máris, erről később írok majd. Mivel nem szeretnék a kelleténél több időt távol lenni a munkaerőpiacról, aktuálissá vált a "hogyan tovább a suli után" kérdés is. Így hát elmentem egy pályaválasztási tanácsadóhoz. Jómagam is ezt a szakmát tanultam, volt bennem egy halvány reménysugár, hogy talán itt majd  lehet vele szuper munkám. Sajnos ez a reménysugár tényleg nagyon halvány.

Futni tanulok

Svédország sok szempontból jó hatással van ránk, és lehet másra is természetesen. A svédek szerintem nagyon egészségesen élnek, bár az irdatlan mennyiségű tejfogyasztással nem nagyon értek egyet, de ez most mindegy. Szerencsére a jó szokásaik is ragadósak. A fiúk a suliban és az oviban nagyon sok zöldséget fogyasztanak, többnyire nyersen vagy kicsit párolva. Egy éve még nem hittem volna hogy az én gyerekeim vetődni fognak például a répára.
És nem csak az étkezésben, de a sportban is követendő példát mutatnak ezek a jó viking emberek. Mindenki sportol legalább egy félét. De ha lehet inkább többet. És a sport mellett hobbiból is sportolnak, sőt hétvégén kikapcsolódásként is sportolnak. Reggel a belvárosban sokakat látni kiskosztümben és sportcipőben kerekezni munkába, vagy futva a hátizsákban az öltönnyel. Hétvégén a kisiskolások fociedzésén is sokszor az apukák az edzők, csak úgy, önszorgalomból, mert sportolni jó. Mozogni nem csak egészséges, de öröm is. Ez az általános gondolat, és ez fertőző. Olyannyira, hogy két hét iskolában ülés után már szenvedni kezdtem egyrészt a mozgás hiányától, másrészt az ez által okozott súlyfeleslegtől, ami most még csak rémálom, de könnyen valósággá válhat ugyebár.
Ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl nem csak sóvárogva nézem a futkározó sportasszonyokat, hanem beállok a sorba és elvetem azt a nézetemet, miszerint futni még busz után se.